|
Magyarországnak, az Európai Unió többi tagállamához hasonlóan, a Víz
Keretirányelv előírásai szerint 2015-ig „jó ökológiai állapotba”
kell hoznia minden olyan felszíni és felszín alatti vizet, amelyek
esetén ez egyáltalán lehetséges és meg kell őriznie, valamint
fenntarthatóvá kell tennie azok „jó állapotát”. A Direktívának
megfelelően hazánk köteles a felszíni álló- és folyóvizeket
rendszeresen, monitorozó jelleggel vizsgálni és kutatni, illetve
köteles természetközeli állapotú, referencia víztereket kijelölni.
Ennek megfelelően egyre inkább növekszik az igény olyan szakemberek
iránt, akik megfelelő szintű, komplex ismeretekkel rendelkeznek
vizeink fizikai, kémiai és biológiai jellemzőiről és az abban
lezajló folyamatokról, illetve képesek ezeket átlátva átfogó
kutatásokat, monitorozó programokat tervezni és kivitelezni.
Magyarország hidrogeográfiai helyzetéből adódóan a természetes
vizeket veszélyeztető tényezők hatása megtöbbszöröződhet, adott
esetben olyan tényezők is éreztetik negatív hatásukat, amelyek nem
közvetlenül kapcsolódnak hazák területéhez. A mai magyar vízi
környezet- és természetvédelem legnagyobb problémáit ezek, a
határainkon túlról érkező veszélyek jelentik. E mellett a globális
klímaváltozással összefüggésben új, eddig nem tapasztalt jelenségek
játszódnak, játszódhatnak le a természetes vizeikben – akár
párhuzamosan egymással ellentétes folyamatok is – amelyek ismerete
elengedhetetlen ahhoz, hogy a negatív hatásukat időben elhárítsuk.
Ehhez olyan szakemberekre van szükség, akik a rendelkezésre álló
információkat hatékonyan képesek integrálni és összekapcsolni az
adott probléma jellegével és a veszélyeztetett víztér jellemzőivel.
Ezekre
az igényekre reflektálva indítja a Pécsi Tudományegyetem
Természettudományi Kara a Hidrobiológus mesterszakot 2012
szeptemberétől.
A képzés
célja és az elsajátítandó kompetenciák a szakra vonatkozó Képzési és
Kimeneti Követelmények (KKK) szerint:
"A
képzés célja olyan szakemberek képzése, akik megszerzett
természettudományi, mezőgazdasági, matematikai és informatikai
alapismereteik és a hidrobiológia legfontosabb fogalmainak, alapvető
összefüggéseinek és a szakirányok szerinti speciális ismereteinek
birtokában képesek a kísérleti és a terepi munka során nyert
eredmények kritikus elemzésére, valamint kutatási és fejlesztési
célú feladatok megtervezésére, megoldására és értékelésére.
Megfelelő ismeretekkel rendelkeznek tanulmányaik doktori képzés
keretében történő folytatásához.
a) A
mesterképzési szakon végzettek ismerik:
- a
hidroszférában lejátszódó folyamatokat, valamint a folyamatok
kapcsolatrendszerének feltárására, értékelésére és rendszerben való
kezelésére alkalmas módszereket,
- a
hidrobiológia tudományára jellemző elméletek, paradigmák,
elképzelések és elvek alkalmazói, tervezői és vezetői szintű
ismeretanyagát,
- a víz,
mint környezeti elem és erőforrás fenntartható használatának,
kiaknázásának és megőrzésének lehetőségeit,
- a
saját munkájukhoz és/vagy kutatásaikhoz szükséges, ill. ahhoz
alkalmazható problémamegoldó technikákat,
- a
vizeket érintő hazai és EU szintű aktuális elvárásokat és
szabályzókat, valamint azok változásainak nyomon követésére alkalmas
forrásokat,
- a
tudományterület legfontosabb kutatási módszereit és azokat a
lehetőségeket, amelyek alkalmazásával tudásuk továbbfejleszthető.
b) A
mesterképzési szakon végzettek alkalmasak:
- a
hidrobiológia szakterületén az ismeretek rendszerezett megértésére
és elsajátítására, továbbá a tudományterület elméleti ismereteire,
illetve a megszerzett tapasztalatokra alapozva új információk
befogadására, új jelenségek felismerésére és a felmerülő új
problémák megoldására,
- a
vizekben zajló ökológiai folyamatok felismerésére, a vizek
minőségének leírására, a vízminőség-változások nyomon követésére,
vízminőség-javító cselekvési programok kidolgozására,
- a
vízhasználatok (vízjósági szempontú) elemzésére, a különböző
vízfelhasználók speciális igényei szerinti vízjóságok
körülhatárolására, s a vízkibocsátások minőségi ellenőrzésére,
- a vízi
és a vizes élőhelyekkel kapcsolatos különböző típusú észlelések
begyűjtésére, valamint ezek alapján hipotézisek felállítására és
ellenőrzésére vezetői szinten,
-
adatgyűjtésre, adatrögzítésre, feldolgozásra, terepi és
laboratóriumi észlelések elmélettel való összehangolására, a
megfigyelés → felismerés → szintézis → modellezés munkafolyamat
sorozaton keresztül,
- a
mintavétel meghatározó jelentőségének felismerésére, a mintavételi
stratégia megtervezésére, a mintavételi hibák, valamint a
laboratóriumi vagy terepi munka, illetve a feldolgozás és
adatrögzítés során fellépő bizonytalanságok megfelelő kezelésére,
- a
vizeket érő hatások és a vizekben lezajlódó változások objektív,
szakmai szempontú értékelésére, szakértői feladatok ellátására;
a
biotikus szakirányon szerzett ismeretek birtokában továbbá:
- a vízi
és a vizes élőhelyeket érintő kutatások tervezésére, szervezésére és
lebonyolítására, kutatási beszámolók készítésére,
- a
vizekről – mint közegről, illetve mint élőhelyről – szerzett
ismeretek integrálására, komplex szituációk kezelésére,
- a vízi
és a vizes élőhelyek élőlényeivel kapcsolatos adatok és ismeretek
gyakorlati szempontú, ill. tudományos igényű elemzésére."
|
